Ökológiai radír
2018/12/31 | Zoli
Régen nem
etettek. Nagyanyámnak eszébe se jutott, hogy a falut körülvevő erdő madarainak
télre táplálékot biztosítson. Mégse éheztek a kis fészeklakók. Ennek olyan
egyszerű az oka: minden háznál volt háztáji termelés, háziállatok és a számukra
biztosított táplálék. Nem volt szabályozott önetető, de volt karlendítéses
kukorica, vagy búzamag szórás. Délután adott még nekik, az otthagyott szemek
reggelre nem voltak sehol. Verebek, pintyek, erdei színes tollasok csapatostul
érkeztek a maradékra. De nem voltak ilyen korszerű mezőgazdasági gépek sem.
Volt bőven a learatott rendek között, amit a télre felkészülve megehettek a
madarak. Modernek lettünk, az élelmiszerünket föld és kamrapolc helyett
marketekben keressük, majd csodálkozunk, hogy képletesen szólva nem fütyül a
rigó. A folyamat a fejlődéssel pár évtizede elkezdődött, etetnünk kell, mert
csökkentek a természetes élőhelyek lehetőségei. Aztán visszaállítani lassan,
ami emberi lépték, a madaraknak is. Ha van ökológiai lábnyom, akkor a
madáretetés lehet az ökológiai radír.